Azok a svéd férfiak, akik általában hetenként ettek zsíros halból készült ételt, ritkábban kerültek szívelégtelenség miatt kórházba, mint azok, akik nem fogyasztottak halat; ugyanakkor túl sok hal fogyasztása sem tűnik hasznosnak. A svédországi vizsgálat eredményeit az Európai Szívgyógyász Társaság folyóirata közölte.
A halhús rendszeres fogyasztását, a benne lévő, többszörösen telítetlen zsírsavak miatt valamennyi kardiológiai diétás tanácsadó javasolja. Nagy vizsgálatok igazolták, hogy ez a fajta "mediterrán" étrend jelentősen csökkenti a koszorúér-betegség kifejlődésének kockázatát.
Most újabb érv került a rendszeres halevést ajánló javaslatok mellé. Emily B. Levitan és munkatársai csaknem 40 ezer svéd férfi egészségének alakulását hat éven keresztül követték. A megfigyelések kezdetén a vizsgált személyek életkora 45-79 év között volt és valamennyiük étkezési szokásaira vonatkozó adatok is a kutatók rendelkezésére álltak.
A tanulmány ideje alatt, főleg az idősebb vizsgálati alanyok között előfordult szívelégtelenség, aminek megjelenése várható volt abban a csoportban, melynek tagjai kimutatható koszorúér-betegségben vagy cukorbajban szenvedtek. A kutatók azonban fölfigyeltek arra, hogy 597 férfi szívelégtelenségének hátterében ilyen betegség nem szerepelt, de ezek közül 34 beteg keringési elégtelenség következtében halt meg.
Megvizsgálták valamennyi, a tanulmányban szereplő személy étkezési szokásait az előbbi, halálozási adattal szembesítve. Abban a csoportban, melynek tagjai átlag hetenként egy alkalommal ettek valamilyen, zsíros tengeri halból - például lazacból, makrélából, heringből - készült ételt, 12 százalékkal ritkább volt a szívelégtelenség előfordulása, mint azok között, akik nem szerették a halételt, vagy ahol lényegesen többször került hal az asztalra.
Tovább elemezve az adatokat az is kiderült, hogy a naponta közepes mennyiségben - átlag kb. 0,3 gramm - omega-3-zsírsavat fogyasztó személyek szívelégtelenség-kockázata 33 százalékkal volt kisebb, mit azoké, akik ilyen, szívvédőnek tartott zsírsavat egyáltalán nem ettek vagy gyógyszerként sem szedtek.
A vizsgálat meglepő eredménye az volt, hogy a hetenként nem egy alkalommal, hanem ismételten halat evő emberek körében, vagy abban a csoportban, melynek tagjai más formában vettek be sok omega-3-zsírsavat, a szívelégtelenség kifejlődése elleni védelem már nem érvényesült.
